Az elmúlt napok-hetek pletykái után robbant a bomba: egy sor intézmény megszüntetésével és beolvasztásával drasztikus átszervezést, és ezzel együtt jelentős leépítést tervez a kormány az állami háttérintézményeknél.

A jelen állás szerint 13 állami intézmény júliustól jogutód nélkül megszűnik (az ismertebbek közül pl. a Design Terminal, vagy a Nemzeti Digitális Archívum), másik 60 pedig gyakorlatilag beolvad a fenntartó minisztériumba, köztük olyan „nagyágyúk”, mint az OEP, a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, a meteorológiai szolgálat, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatal (KEKKH) vagy épp a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal (KIH). A teljes listát a VS.hu közölte, és itt éred el.

A kormánydöntés közel 50 ezer embert érint, így természetszerűleg elbocsátások is lesznek, habár ezek tervezett mértékét egyelőre jótékony homály fedi. A minisztériumokba központosított feladatokat nyilván valakinek el kell végezni, hiszen a minisztériumi dolgozóknak jelenleg is megvan a saját feladatuk, illetve ezek jelentős része olyan speciális szakterületi tudást igényel, melyet nem lehet egyik pillanatról a másikra „átörökíteni”. Így a leépítések feltehetőleg több lépcsőben történnek majd meg, de így is jelentős számú köztisztviselőnek, közalkalmazottnak kell hirtelen szembesülnie  a munkaerőpiac nehézségeivel. A VS.hu cikkében ezzel kapcsolatban van egy érdekes, és elgondolkoztató mondat: Dávid Ferenc, a VOSZ főtitkára nyilatkozta, hogy „a közszférában kvalifikált munkaerő dolgozik, akiket megfelelő átképzés után fel tud szívni a versenyszféra, esetleg néhányan vállalkozók is lehetnek.”

A versenyszféra „felszívóképessége” néhány szektort kivéve ugyanakkor érthetően korlátos. Az informatikai szektor fejlesztői, tesztelői, projekt menedzserei,  villamos – és gépészmérnökök ezrei hiányoznak ma is a piacról, de a közigazgatás különböző területeiről kieső munkatársak jó részt nem ezeknek a szakmai kompetenciáknak birtokosai. A versenyszféra cégeinek tulajdonosai ugyanakkor ma általában nem az irányítási, pénzügyi, jogi vagy HR területeket akarják fejleszteni a vállalatokban, ahová kisebb átképzés után valóban bekerülhetnek az államigazgatásból kieső munkatársak, hanem a szakmaiakat – kivéve persze az előbbi területek tanácsadó cégeit.

Ami a vállalkozási alternatívákat illeti, ösztönből, elsőre persze azt gondolnánk, hogy a közszolgálatban dolgozókból soha nem lesz vállalkozó, hiszen egészen más típusú működéshez szokott emberekről van szó.  De ha túllépünk a zsigeri reakción, azt őszintén szólva nem tudhatjuk, hogy „helyzetbe hozva”, támogatással, orientációval megsegítve egy ilyen típusú kényszerhelyzetre, hogyan reagálhatnak ezek a többnyire jól képzett, adott szakterületeket mélyen ismerő, tanulásra is nyitott  emberek.

Az az igazság, hogy az ő kényszerű karrierváltásuk sem feltétlenül  nehezebb, mint a versenyszférában működő vállalatok szenior munkatársaié, bár valószínűleg  másféle képességeket, tudásokat kell elsajátítaniuk, vagy „revitalizálniuk” – akár munkavállalóként a versenyszféra, akár egy saját vállalkozás a cél.

Mi – a jelek szerint a VOSZ főtitkárával együtt – őszintén hiszünk abban, hogy nincsenek végleges, megváltoztathatatlan eleve elrendelések egy ember szakmai pályáján, mindig van egy olyan sáv, mozgástér, ahol van változtatási lehetőség. Nyilván nem az alapképzettség, szakmai irány az, ami könnyen változtatható, de a motiváltság, a felelősségvállalás más minőségei, a nyitottság az új dolgokkal kapcsolatban, az együttműködés területén mindenkiben vannak tartalékok, amelyek segítséggel, másokkal együtt aktivizálhatók – jöjjön valaki akár a verseny-, akár a közszférából.

(fotó: Flickr)