Úgy három évvel ezelőtt egy vidéki konferenciáról autóztunk haza egy itthon tartósan megtelepedett multi épphogy még nem legfelső vezetőjeként dolgozó barátommal. Ott akarta hagyni a céget, kicsit már elege volt.
Úgy érezte a karrierje sem száguld már úgy, ahogy addig, és volt egy vállalkozási ötlete is, ami jobban foglalkoztatta, mint az állása. Okos és tapasztalt menedzserként alaposan felmérte a tervezett cég piacát, sokat tudott a lehetőségekről, a lehetséges kockázatokról, buktatókról. Szóba került az alapítandó cég tervezett cash-flowja is, fejben már többször összerakta, hogy kb. hogy is nézne ki az egész.

Minden tapasztalata mellett a költségek egy részét illetően sikerült rendesen elszámolnia magát, egy aprósággal ugyanis nem számolt: ha kikerül a nagy szervezet jól strukturált, feladatok szerint felépített világából, akkor hirtelen minden az ő fejére szakad majd. Ezer olyan teljesen triviálisnak tűnő apróság, amitől a multi megkíméli menedzsereit – legalábbis az övéhez hasonló pozíciókban dolgozókat – viszont amiket valakinek el kell intéznie: ha nem maga csinálja, akkor valaki másnak. Ha elfogy a papír, a festék a nyomtatóból, ha sorba kell állni a postán, mert megint fel kell adni egy ajánlott levelet az önkormányzatnak, vagy megszerezni egy postán hagyott nem kézbesített levelet.

Megfelelés az állam számtalan idegesítő bürokratikus apróságának, odafigyelni rá, hogy az irodában van-e víz és kávé (és ha nincs, megrendelni azt), vitatkozni a takarító nénivel, hogy miért felejtett el jönni tegnap. Elintézni az épp a legrosszabbkor kieső internet szolgáltatást, újraindíttatni egy sohasem látott rendszergazdával a leállt céges levelezést, odafigyelni a postaláda méretére, szerezni egy cseregépet az éppen lehalt saját helyett. Hosszú órákat tölteni telefonon a könyvelővel: a könyvvitel ezernyi aprósága, mikor mi után, mit kell fizetni, hogy lenne előnyösebb, vagy biztonságosabb: bátrak legyünk vagy szabadok?

Ezernyi, idegesítő apró kis izé, amit a nagyvállalati struktúrában egy észrevehetetlen szellem elintézett helyette: feltűnő csak akkor volt, ha éppen nem intéződtek el a dolgok és valaki rossz tárgyaló kulcsot nyomott a kezébe. Kisvállalkozóként ez a szellem hírtelen drága valósággá válik: vagy a saját idejét vagy a saját pénzét kell költenie ezek megoldására.

(kép: Flickr)