Nagyobb károkat okozhat a nyugdíjkorhatár kitolása az egészségügyi ellátórendszereknek, mint amekkora probléma az állami nyugdíjellátást fenyegeti a korhatár alacsonyabban tartása miatt. Vagyis többe kerül a probléma, állítólagos megoldása, mint az elöregedő társadalomból fakadó probléma maga. Amerikai tanulmány bizonyította, hogy a korábban, tehát 60-63 éves korban egészségesen visszavonulók szinte nyugdíjazásuk pillanatától jobb állapotba kerülnek, kellemesebben, boldogabbnak érzik magukat, és ami a lényeg: ez az állapot nagy eséllyel tartósan fenn is marad! Ezzel szemben, ha az ember 67 évesen vagy még annál is később vonul vissza, akkor az azt megelőző 2-3-4 évben fokozottabban kezd kifáradni, „elhasználódni”, lelki és fizikai állapota meginog.

Kár, hogy mindez Magyarország szempontjából teljességgel irreleváns. Magyarországon a továbbdolgozás ma néhány vállalkozó, és magas értelmiségi beosztásban dolgozó vezető kiváltsága – amire az is rásegített, hogy néhány korábban jellemezően továbbdolgozós életpálya modell egyszerűen eltűnt a rendszerből.

Ennél is nagyobb baj, hogy mi magyarok rettenetes egészségi állapotnak örvendünk, így a továbbdolgozást a legtöbb magyar egyszerűen nem éri meg olyan testi és szellemi állapotban, hogy az valódi alternatíva legyen. A mi fejünkben az amerikaiak elhízott, pizza és hamburgerzabálók, csakhogy ez messze esik a valóságtól. Egy átlagos középosztálybeli, vagy ennél magasabb státuszú amerikai 40-45 éves korára réges-régen túl van a hamburgerfaló periódusán, odafigyel az egészségére, részben azért mert nem odafigyelni nagyon drága, részben pedig azért, mert az ottani családkultúrában nagyon erősen beívódott, hogy a nagyszülőknek képesnek kell lenniük az unokák gondozására, ezért meg kell őrizniük egészségüket azokra az időkre.

Ettől még Magyarországra is igaz, hogy a nyugdíjkorhatár emelése nem oldja meg az alapvető problémákat. Éppen a rossz egészségi állapot, valamint a foglalkoztatás torz szerkezete miatt Magyarországon 50 év felett elhelyezkedni gyakorlatilag lehetetlen, de még egy állást megtartani is szinte reménytelen. Ha nem az infarktus, az alkoholizmus, vagy a szellemi leépülés miatt, akkor az egész életpályán át tanulás kultúrájának teljes hiánya, valamint a változtatásra való képtelenség és mobilitást gátló ingatlanbirtoklási mánia vezet oda, hogy az 50 feletti magyarok foglakoztathatósága drámai mértékben romlik.

Ennél fogva az 50 éves kor és nyugdíjkorhatár közötti időszak egy klasszikus magyar háztartásban a vagyonvesztés és a munkanélküliség, jobb esetben a megszerzett képesítésnél lényegesen alacsonyabb státuszú munkák elvállalásának időszaka. Ez mentális problémákhoz, ezzel párhuzamosan egészségromláshoz, magas gyógyszerkiadásokhoz, és káros szenvedélyekhez vezet, amik ugyancsak nem hatnak jót az életpálya további alakulására. A korhatáremeléssel csak növeljük ennek az időszaknak a hosszát, ami nyilvánvalóan értelmetlen.

A megoldás ezzel szemben a 45-60 évesek felszabadítása, képzése, mobilitásának és változtatási képességének elősegítése, önálló lábra állásának támogatása, összességében a foglalkoztathatóság jelenlegi, rendkívül alacsony korhatárának kitolása lehet.

Fotó:www.gotcredit.com