„A jellemzően a legmagasabb jövedelmi kategóriába tartozó interjúalanyainkkal beszélgetve egyértelmű számomra, hogy a közeljövő legnagyobb dobása az EGÉSZSÉG business lesz.  Szeretnénk sokáig élni, aminek ára lesz. És ezt meg is fogjuk fizetni.” Bokor Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem docense írásának 2. része.

A 2014-ben ismét megkérdezett 50 felsővezető közül a karrierváltók váltásai nem mindig, sőt inkább ritkábban jártak sikerrel (az előzményeket lásd írásom 1. részében). A történetekben az alábbi mintázatok voltak megfigyelhetők:

Pénzbefektetés csendestársként valaki más vállalkozási ötletébe. Sok probléma merült fel, mivel nehezen érvényesíthető a kontroll, a beleszólás, ami könnyen vezethet meddő vitákhoz, személyes feszültségekhez. Így ez a megoldás ebben a mintában kevéssé volt sikeres.

Pénz befektetésén túl a menedzseri know-how, tapasztalat behozása is egy start up, vagy egy válsághelyzetbe kerülő vállalkozásba. Itt már találhatók sikeres példák, és ezek végül szinte mind teljes mértékű karrierváltással, erre az új tevékenységre való fókuszálással jártak, vagyis klasszikus vállalkozási, illetve tulajdonosi tevékenységgé váltak.

Tanácsadói jellegű vállalkozás, azaz a menedzseri/szakmai tapasztalat, tudás szabadúszóként való érvényesítése, kishalként úszkálva a nagy szervezetek között. Ez a megoldás többek álma volt, és a válság időszakáig jól is működött sok esetben. Ideális megoldásnak tűnt, hiszen sikerült a szakmai izgalmakat megtartani, leválasztva őket a menedzseri szerep kevésbé élvezetes oldaláról: adminisztráció, rutinfeladatok, belső szervezeti politizálás stb. A válság azonban hamar felszárította az addig oly bőséges keresletet, és szinte mindannyian visszatértek a biztosabb jövedelemmel kecsegtető menedzseri pozícióba, sokszor akár a korábbinál alacsonyabb szintre is.

Inkább kiegészítő jellegű, kicsi, családias, hobbi vállalkozás – időnként az otthon maradó, gyerekeket nevelő asszony bevonásával. Ilyen esetben legtöbbször az derült ki, hogy egy vállalkozás sikeres működtetése az íly módon rászántnál több energiát és figyelmet igényel.

Klasszikus vállalkozásokat elsősorban férfiak indítottak, akár korábbi álmaikat megvalósítva, akár – miután nem volt számukra tovább lépési/maradási lehetőség eredeti menedzseri pályájukon- kényszerpályára kerülve. (Arra is van példa ugyanakkor, hogy valaki abban a cégben vált tulajdonossá, ahol vezetőként dolgozott.) Ez a lépés láthatóan mindannyiukban hatalmas energiákat szabadított fel, nagy elánnal vágtak bele az új karrierútba. Mindannyian „őszinte szerelemmel” beszélnek erről a lépésükről. A „vállalkozóvá válni, vállalkozással kísérletezni” történetek szubjektív oldaláról szóló sztorik nagyon egybecsengenek. Visszatérő pillanatok: annak realizálása, hogy nincsen minden pillanatban felhívható IT helpdesk; a saját kocsi bizony nagyon drága és macerás dolog. Végül a kikerülhetetlennek látszó bumeráng: a saját üzletükben még többet dolgoznak, mint azt menedzserként tették, pedig akkor sem 8 órás munkanapokat éltek. Sokan megtapasztalták azt is, hogy vállalkozóként bizony más készségekre, szemléletmódra van szükség mint menedzserként, és nem feltétlen transzferálható a nagyvállalatban sikeres működésmód a kicsibe és a bizonytalanba. (Józan önismeretre vall, hogy pár, mindvégig a menedzseri karrieríven kitartó vezető megjegyezte: ő belőle sohasem lesz vállalkozó, az másik emberfajta…) Végül a gazdasági válság időszaka bizonyult vízválasztónak a legtöbb újdonsült vállalkozó számára, csak kevesek üzlete vészelte át ezt az időszakot. Tanulságos az is, hogy a kudarc élmény és a rengeteg – pár esetben milliárd forintokban mérhető – elveszített pénz ellenére a többségük tervezi a visszatérést, sőt ketten már bele is vágtak egy újabb vállalkozás felépítésébe. (Egyikük nem is nagyon lát más lehetőséget az 1 milliárd forintnyi, az előző vállalkozás elbukásából felhalmozott adóssága ledolgozására. Ehhez még egy nagyon jó menedzseri pozícióban is karriernyi idő kéne…)

A már eredetileg is vállalkozók – köztük egy hölgy is –továbbra is mind ebben a keretben dolgoznak. 10 éve mindannyian nemzetköziesedési álmokat dédelgettek, amely úton felemás sikerrel sikerült előre lépniük. A válság miatt mindenhol inkább a fókuszálás, visszafogás került előtérbe, talán az utolsó években nyílt több tér a fejlesztésre. A nehéz időszak ellenére ezen „örök” vállalkozók keresete és – egy rövid kérdőívben felmért – boldogságérzete is magasabb, mint a menedzserként dolgozók átlaga, és ők nem is tervezik az átlépést a menedzseri pályára. Ugyanakkor az is igaz, hogy az elmúlt 10 évben a legsikeresebb menedzserek mind keresetben, mind pedig személyes fejlődési és boldogságérzetben is nagyobbat léptek előre, mint az inkább stagnálási, visszafogott növekedési pályán lévő vállalkozók.

A végén ismét egy kis piacfelmérés az éppen vállalkozáson gondolkodóknak. A jellemzően a legmagasabb jövedelmi kategóriába tartozó interjúalanyainkkal beszélgetve egyértelmű számomra, hogy a közeljövő legnagyobb dobása az EGÉSZSÉG business lesz. Már most is rengeteg pénzt költenek szűrésekre, orvosi szolgáltatásokra, különböző fiziológiai jellemzőket és mozgásintenzitásokat nyomon követő kütyükre, fitneszre/sportra (és nyilván ehhez kapcsolódó ruhákra, eszközökre), bioételekre és mindenféle különleges étrendre (többen is kifejezetten vitaminfüggőként jellemezték magukat). Idősebb korba kerüléssel, az egészségügyi problémák fokozódásával az e célokra elköltött összeg csak nőhet. Ha a BIO business már telítettnek tűnne, ide javaslok átnyergelni. Szeretnénk sokáig élni, aminek ára lesz. És ezt meg is fogjuk fizetni.

A vendégposzt szerzője:  Bokor Attila (45+)
Szervezetfejlesztési tanácsadó (OD Partner)
Címzetes egyetemi docens (Budapesti Corvinus Egyetem)
Bokor Attilával készült interjúnkat ITT nézhetitek meg.

(Kép: Flickr)