Kevesebb eszkimó, több fóka, több lehetőség, egyszerűbb elhelyezkedés, jobb tárgyalási pozíciók a béralkukban. Sajnos azonban ez nem ilyen egyszerű.

A kivándorlók egyre növekvő számán való töprengés mellett érdemes egy kicsit azon is elgondolkodni, hogy vajon hogyan hat ez a jelenség az itthon maradó munkavállalókra, munkakeresőkre.

Hónapok óta teli a sajtó hasonló hírekkel, elemzésekkel, mint amiről az Index például itt ír. Elmondják, hogy központi fejlesztési programok által is kiemelten támogatott autóiparban egyre erősödik a nyomás a munkáltatókon. Nem csak az új kollégák megtalálása jelent egyre nagyobb gondot, hanem az is, hogyan tartsák meg a jól képzett, nyelvet beszélő fiatalokat, akiket a régió országaiban másutt is szívesen látnak, azaz a potenciális munkáltatói konkurencia sokszorosára nőtt.

A cégekhez belépő munkatársak beillesztése, képzése, a speciális tréningek komoly invesztíciót igényelnek a vállalkozásoktól még akkor is, ha sokan az egyetemekkel szoros együttműködésben, duális oktatási programok működtetésével próbálják leginkább a saját igényeiknek legmegfelelőbb tudásokkal, új eszközökkel, technikai ismeretekkel „felszerelni” majdani munkatársaikat. Ilyen komoly felkészülés után nyilván a munkatársak megtartása, folyamatos képzésük, a szakmai fejlődés lehetőségeinek biztosítása állandó feladata a vállalatoknak. Ennek ellenére a külföldi munkavégzés lehetősége sokakat elvisz: a nyugati országrész erősebben, de a keleti megyékben működő vállalkozások is egyre inkább küszködnek ezzel a hatással.

Hasonló, de talán még égetőbb a helyzet az informatikai szektorban is. Egyre riasztóbb adatokkal jönnek ki a munkáltatók, fejvadászok, IVSZ és a felsőoktatási intézmények. 10.000-20.000, más források szerint 40.000 is lehet azon betöltetlen pozíciók száma, ahol informatikusokat keresnek. A fejlesztőkben mutatkozik a legnagyobb hiány, a legkeresettebb tudások a .Net, Java, IOS és Androidos fejlesztői tapasztalatok. Ezeken a területeken 2-3 éves tudással már senior pozíciókat lehet pedig itthon is betölteni, és az ezzel járó kiemelkedően magas jövedelmeket hazavinni, mégis talán itt a legkomolyabb a kivándorlás hatása.

Gondolhatnánk arra –ha már ennyi ember hiányzik az itthoni munkaerőpiacról – hogy ebben a két gyorsan fejlődő és nagyon jól performáló iparágban az „itthonmaradóknak” automatikusan szélesebb kapuk nyílnak meg. Kevesebb eszkimó, több fóka, több lehetőség, egyszerűbb elhelyezkedés, jobb tárgyalási pozíciók a béralkukban. Sajnos azonban ez nem ilyen egyszerű, nem léphet automatikusan egyet előre a várakozók sora.

Hiszen, még ha az alapképzés iránya rendben is van, ezeket a speciális tudásokat nem lehet nagyon rövid idő alatt felszedni, és gyorsan konvertálható tudássá tenni a vállalatoknál. Egyre több vállalkozás próbálja ezeket a növekvő igényeket képzési (átképzési) programokkal kiszolgálni, de őszintén szólva, a munkáltatók picit szorongva várják a mongolisztika szakos bölcsészekből „átszabott” programozókat. Nyilván mindent meg lehet tanulni, és fiatalok akár 180 fokos gyors fordításokra is képesek akár még a szakmai alapképzettségben is, de ezeknek az eredményeit egyenlőre még csak most kezdi megismerni a piac. Könnyebb és teljesen megszokott gyakorlat az iparágak közötti váltás, de ezek tipikusan nem azokban a szakmákban gyakoriak, mint amelyekről a fenti kockázatjelentések szólnak.

Mindezek alapján az a valószínű, hogy a kivándorlás egyszerű és automatikus munkaerő felszívó hatása nem érvényesül közvetlenül a diplomások, a keresett szakmák esetében sem: ettől önmagában rövidtávon nem lesz könnyebb az itthon munkát keresők helyzete.

Kép forrása: Fortepan