Kezdjük a számokkal: alig több mint 100 évvel ezelőtt minden ötödik hazánkfia élte meg a 45 évét. 2025-ben – azaz tíz év múlva – a 45 felettiek alkotják majd a magyar társadalom többségét. A ma „45+”-osaink kilátásai is jelentősen mások, mint az egy évszázaddal ezelőtti „kor”társaiké: a várható élettartam jelentős emelkedése, a várható egészségügyi állapot jelentős javulása a hosszantartó, és aktív öregkor lehetőségét nyújtja számukra. Erre az idilli képre ugyanakkor sajnos jelentős árnyékot vetnek az egészségügyi ellátó- és nyugdíjrendszer ma már előre látható problémái, valamint a munkaerőpiac változásai: a 45 év feletti „túlkorosak” folyamatos kiszorulása a munkaerőpiacról.

A munkaerőpiacról való kiszorulás, a fiatalokkal való verseny az állásokért, a korábbi network lassú, de folyamatos elvesztése, a megtakarításokkal kapcsolatos befektetési stratégiák bizonytalanságai, és az későbbi életszakaszokkal kapcsolatos esetleges egzisztenciális félelem külön-külön is nyomasztó hatású lehet. Ráadásul kevesen tudják és merik őszintén megbeszélni helyzetüket: problémáikkal sokan egyedül és elveszve érzik magukat.

Pedig az igazság az, hogy egyáltalán nincsenek egyedül: ma Magyarországon becsülhetően több mint 10 ezer olyan, megfelelő szakmai tapasztalattal, tudással és kiváló önéletrajzzal rendelkező 45 év feletti „túlkoros” közép- és felsővezető van, akit nap, mint nap foglalkoztatnak ezek a gondok.

E gondokról és a megoldás lehetőségeiről, választható magán és üzleti stratégiákról szól a 45+ program, és szól ez a blog is.